Gyermekbarát fesztivál, gyermekbarát Budafok-Tétény
Hagyományainkhoz híven szeptember eleje a kerületünkben két fontos eseményről is szól. Elkezdődik a tanév és a Budafoki Pezsgő-és Borfesztivál, a szüretidő, a kerület több száz éves hagyományainak ünnepe. Többek között erről is kérdeztük Karsay Ferencet, Budafok-Tétény polgármesterét, aki beszélt az iskolás gyermekeket nevelő családok támogatásáról, a szakrendelő megtartásának jelentőségéről, a gyermekvérvétel kerületi megszervezéséről és arról is, hogyan segítik a kerületi lakosokat a fővárosi önkormányzat beruházásai miatt kialakult közlekedési dugók időszakának átvészelésében.
– Hamarosan kezdődik a tanév. Idén is kapnak ajándékcsomagot az elsős kisgyerekek?
– Az iskolakezdés és a tanévkezdés nagyon fontos egy család életében, és a családokat sokféleképpen lehet és kell támogatni. Szerintem ezt a feladatot is magas színvonalon látjuk el kerületi szinten. Fontosnak tartom, hogy már gyerekeink is érezzék, életünk része a településünkhöz való kötődés, számíthatunk Budafok-Tétényre, és nekünk is tennünk kell városunkért. Ezért az egyik legfontosabb az ön által említett jelképes ajándék, amit hagyományosan az elsősök kapnak. Közel hatszáz gyerek fogja először elkezdeni a tanévet kerületi általános iskolában, és mindegyikük számára idén is, mint az elmúlt években, Budafok-Tétény arculatát megjelenítő ajándéktárgyakat, például tornazsákot, vonalzót, színes ceruzát, füzetet ajándékozunk. Az üzenet: összetartozunk, ehhez a kisvároshoz tartozunk.
– Ennek az ajándéknak nyilván inkább gesztus jellege van. De hogyan tudja támogatni az önkormányzat az iskolakezdést azoknak a családoknak, akik szociálisan is rászorulnak a segítségre?
– Vannak olyan családok is, amelyeknek sajnos nagyon komoly terhet jelent anyagilag az iskolakezdés. Hiszem, hogy gyermeket nevelni rang, mert mindannyiunk jövője a gyermekeinken múlik, így minden gyermeket vállaló családot támogatnia kell a közösségünknek. A leginkább rászoruló réteg a rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülők köre. Ők automatikusan kapnak októberben és novemberben hat-hatezer forintos készpénztámogatást. Ezen kívül vannak olyan speciális élethelyzetek, amikor hirtelen vagy váratlanul növekednek meg a kiadások, ilyen lehet például az iskolakezdés is. Erre külön is lehet igényelni támogatást, gyermekenként húszezer forintot, ha a családban az egy főre jutó jövedelem nem haladja meg a 139 200, az egyszülős családoknál a 174 ezer forintot. Ezt persze nemcsak az iskolakezdéshez lehet igényelni, hanem bármilyen előre nem látható, nehéz életeseményhez kapcsolódóan, akár évente többször is. Mivel Budafok-Tétényben sok jó szándékú, segítőkész ember él, elindítottunk egy önkéntes adományozási akciót is, ez a „Vásárolj még egyet!” mozgalom, amelyet a Családsegítő Központ szervez. Ez arról szól, hogy amikor a saját gyermekünknek veszünk tanszereket, vegyünk még egyet a rászoruló gyerekeknek is. Leginkább az úgynevezett „extrákra” van szükség, tollakra, testnevelés-felszerelésekre, színes ceruzákra, jobb minőségű füzetekre, iskolatáskákra. Ezt a kollégáink átveszik a kijelölt gyűjtőhelyeken Nagytétényben és Budafokon, hogy továbbítsák a rászoruló családoknak.
– A főváros több kerületéből és vidéki városokból is olyan híreket hallani mostanában, hogy a szülők a gyermekétkeztetést is alig tudják kifizetni, mert annyira megemelték az árakat. A kerületben is okoz ez nehézséget a családoknak?
– Sok településen, rászorultságtól függetlenül, mindenkinek adnak egyszeri, látványos iskolakezdési támogatást, de a családok által fizetett étkezési díjak az iskolában magasak. Nagyon büszke vagyok arra, hogy nálunk viszont 2015 óta nem változott ez a térítési díj. Tudatosan hozta meg erről a döntést a képviselő-testület. A szülőkre csak a nyersanyagköltségek terhelhetők. Ez azonban már évekkel ezelőtt sem volt több az összes költség felénél, jelenleg pedig az egyharmadánál. De még ebből a térítési díjból is nagyon sokan kapnak kedvezményeket az egy főre eső családi jövedelem vagy a gyerekek száma alapján. Az összes bölcsődébe, óvodába, iskolába járó gyermekek negyven százaléka számíthat valamilyen kedvezményre, ez nagyjából kétezer gyermeket érint. Gyermekétkeztetésre az önkormányzat 1,6 milliárd forintot fordít évente. Ez az éves költségvetésünk közel tíz százaléka.
– Mennyivel kedvezőbb így nálunk a gyermekétkeztetés, mint máshol?
– Egy általános vagy középiskolás gyermek családja bruttó 622 forintot fizet egy napra három étkezésért, és 514 forintot egy óvodás gyermek családja. Ugyanez a környező településeken kétszer-háromszor ennyibe kerül a szülőknek.
– Az ételek minősége is megmaradt a korábbi szinten ilyen árak mellett?
– Ezt is sikerült megoldani, megtaláltuk a jogi megoldást arra, hogy többet fizessünk a szolgáltatónak, de ezért cserébe garantálni kell a minőséget, amit rendszeresen ellenőrzünk, illetve figyelembe kell venniük az iskolák igényeit. Lényegesen kevesebb lett a panasz a szülők részéről, javult az intézmények és a szolgáltató közötti kommunikáció. Terveinkben van, hogy kipróbáljuk a büférendszerű étkeztetési formát is, ha lesz erre igény.
– Javaslatot tett nemrég a kerületi iskoláknak nyújtandó százmillió forintos támogatásról is a képviselő-testületnek. Hogyan áll most ez a kezdeményezés, mikor kaphatnak pénzt ebből az iskolák?
– Tudunk erre a célra forrást átcsoportosítani. A képviselő-testület szeptemberben fog szavazni erről a javaslatomról, ekkor dől el, hogy ezt az összeget felhasználhatjuk-e az iskolák támogatására. Leültem az iskolaigazgatókkal, és megkérdeztem a véleményüket a kiírandó pályázat felhasználási lehetőségeiről és feltételeiről. Ez alapján az egyik fő szempont lesz a gyereklétszám, azt szeretnénk, hogy ahová több gyerek jár, oda több forrás jusson. A másik tényező, amit figyelembe kell vennünk, hogy milyen állapotban van az épület. Amikor ugyanis átadtuk az iskolákat a fenntartásunkból, az általunk tervszerűen felépített felújítási program – amit jelenleg is lehet látni az orvosi rendelőinknél vagy az óvodáinknál, bölcsődéinknél – megtorpant. A harmadik fontos szempont, hogy a szülők is támogassák azt a fejlesztést, amit az iskola el akar végezni. Ezen kívül nem kívánjuk megszabni, hogy mire költhetik a pénzt az intézmények, csak egy dologra nem lehet a jogszabályok miatt, a bérekre. Azt tervezzük, hogy ez a támogatási forma, ha a költségvetésünk engedi, rendszeres is legyen, minden évben eljusson az iskolákhoz.
– Az iskolák fejlesztési támogatásának ötlete azokon a tárgyalásokon merült fel, amelyeket az iskolákban folytatott az új köznevelési törvény kapcsán. Azt ígérte, hogy az ezeken a megbeszéléseken felmerült panaszokat, javaslatokat továbbítani fogja az oktatási kormányzatnak. Megtörtént? Kapott választ?
– Igen. Összeírtam a panaszokat, javaslatokat, ezeket jóváhagyattam az iskolákkal, készítettem összefoglalót is, és továbbküldtem az illetékeseknek. Elküldtem Rétvári Bence és Dömötör Csaba miniszterhelyetteseknek, valamint Maruzsa Zoltán államtitkár úrnak is. Megköszönték és foglalkoznak vele. Ez azonban egy folyamat. Azt nem lehetett várni, hogy a törvényalkotás közepén minden beépül ezekből a javaslatokból a jogszabályba, de később ezeket is figyelembe vehetik majd a módosítások során. Pozitívnak tartom, hogy megerősítették, a kormányzat elkötelezett a jelentős pedagógusbér-emelés mellett. Azt azonban nem érzékeltem, hogy jelentőségének megfelelően kezelik azt a tényt, a tanárok helyzetének javítása nem csak pénzkérdés. Olyan iskolában ugyanis nem jártam, ahol ne merült volna föl, hogy nem becsülik meg eléggé a tanárokat, és nem elsősorban anyagi szempontból. Mindenhol elpanaszolták, hogy nem tisztelik őket eléggé sem a gyerekek, sem a szülők, sem a fenntartó, a pedagógus-érdekképviseletek pedig gyakorlatilag nem léteznek, illetve pártpolitikai alapokon működnek ahelyett, hogy a valós feladataikat látnák el.
– Lesz tanárhiány a kerületben?
– Biztosan lesz nálunk is. Ehhez hozzájárul, hogy sajnos hergelik is a tanárokat, a hírek szerint az egyik szakszervezet például arra buzdította őket, hogy mondjanak fel. Azt viszont tanárként is vallom: nem járja, hogy azzal gyakoroljunk nyomást, hogy cserben hagyjuk a tanítványainkat, a kollégáinkat. Azt gondolom, sokan vissza fognak majd térni ehhez a hivatáshoz, ha jobban érzékelik a tanári pálya megbecsülését. Úgy látom, hogy ebből a szempontból a kormány sokat lépett előre, de van még mit tenni.
– Az iskolakezdés nemcsak a tanárhiány miatt lesz nálunk nehéz, hanem a közlekedési gondok miatt is. Gyakorlatilag káoszt okozott a főváros azzal, hogy egyszerre hajt végre két fejlesztést, a Tóth József utcai körforgalom építését és a víznyomócső cseréjét a 6-os úton. Mikor lehet ennek vége? Mik a fejlemények?
– Nemrég tárgyaltam Balogh Samuval, a főpolgármester kabinetfőnökével, közlekedésügyi tanácsadójával, és egy szakmai stábbal, a beruházásokért felelős Budapest Közút és a BKK képviselőivel. Ezt megelőzően Tüttő Kata főpolgármester-helyettessel is egyeztettem. A 6-os útnál sikerült azt elérni, hogy a korszerűsítés befejezését előre hozzák novemberről szeptember közepére, legalábbis ezt ígérték. Ennek köszönhetően két hétre szűkülhet az az időszak, amikor egyidejűleg két helyszínen is lezárások lesznek. A körforgalom-építésnél azonban a tervek szerint augusztus 28-án kezdődik a legnehezebb időszak, az építkezésnek ebben a szakaszában le lesz zárva a Kossuth Lajos utca nagy része, miközben forgalomkorlátozások és terelések lesznek Budafokon. Ez azért elszomorító, mert az évek óta halogatott beruházás előkészítése során folyamatosan azt kértük, hogy a nagy lezárás ne essen az iskolakezdés idejére. A körforgalom-építés megkezdése azonban teljesen elkerülhető okok miatt elhúzódott, és csak november végére ígéri a főváros a befejezést. Mindenkitől sok türelmet kérünk, és megpróbálunk segíteni s válságos időszak túlélésében. Forgalomtechnikai tervet készítettünk a legoptimálisabb kerülőútvonalakról az egész térségben, a Háros utcától a Leányka utcáig, illetve iskolabuszok is indulnak majd, hogy jobban megközelíthető legyen az Árpád Utcai Német Nemzetiségi Nyelvoktató Általános Iskola. Az elképzeléseink szerint a buszok a Piactérről és Háros vasútállomástól indulnak majd.
– Kezdeményezője volt annak az összefogásnak, amellyel sikerült megakadályozni, hogy átkerüljenek a szakrendelők a kerületektől állami fenntartásba. Miért kezdeményezte ezt, és azóta mik a tapasztalatok?
– Azokban a fővárosi kerületekben háborodtak fel leginkább emiatt, amelyekben a helyi önkormányzat óriási áldozatokat hozott, hogy az ott élők a lehető legjobb ellátásban részesüljenek. Mi is milliárdokat költöttünk arra, hogy a Káldor Adolf Szakrendelő épülete és eszközei korszerűek legyenek. Azt gondolom, az itt dolgozók örülnek, hogy nálunk maradt a szakrendelőnk. Kisváros vagyunk a nagyvárosban, a személyes kapcsolatok, kötődések nagyon fontosak. Sajnos van negatív tapasztalatunk is, a Védőnői Szolgálat áthelyezése elleni küzdelmünk ugyanis nem járt sikerrel. Nagyon aggódok a Védőnői Szolgálat további sorsáért, ígérem, hogy az ő ügyükben sem adom fel a küzdelmet. Természetesen őket is segítjük mindenben, amiben lehetséges. A szakrendelőben meg kell még oldanunk, hogy megfelelő számú szakorvos álljon rendelkezésre, és a lehető leghosszabb rendelési időben. Ennek a problémának a megoldása lesz a menedzsment legfontosabb feladata a közeljövőben. A sürgős esetek mindig előnyt élveznek, de a várólisták hosszát csökkenteni kell. Fontos azt is megemlíteni, hogy a szakrendelőben felnőtteket látnak el a szakorvosok. A gyermekek esetében csak háziorvosi ellátás működik nálunk, a gyermekvérvételt például Újbudán oldottuk meg, a Szent Kristóf Szakrendelőben, ahol van gyermek szakorvosi ellátás. Az ottani szolgáltató azonban felmondta az erről szóló megállapodást, így a kerületi gyerekeket túl messzire, a Budai Gyermekkórházba kellene elvinni a szülőknek vérvételre. Ezért létrehoztunk egy saját szolgáltatást a kerületben, a Batthyány utcai rendelőben, ahol a vérvételt is elvégzik a háromévesnél idősebb gyermekeknél. Ez is egy önként vállalt feladatunk, az önkormányzat finanszírozza, és ennek megszervezéséért szeretnék külön köszönetet mondani a szakrendelő vezetésének.
– Térjünk át végezetül egy vidámabb témára. Szeptember első három napján ismét megszervezik Dél-Buda legnagyobb fesztiválját, a Budafoki Pezsgő- és Borfesztivált. Már nem bornapoknak hívják a rendezvényt. Mire utal ez? Nagyobb lesz a buli?
– Kilencven program lesz ugyan több helyszínen, a nagyságrend alapvetően nem változott. A fesztivál elnevezés hívószó egy korosztálynak. A kulturált pezsgő- és borfogyasztás igazi élmény, ahogyan bármilyen más kulturális esemény. Ezt az üzenetet szeretnénk eljuttatni a fiatalokhoz is. Nálunk a bor- és a pezsgőkultúra évszázados hagyomány, és erre építjük a többi, igényes rendezvényt. Nagyon színes a kínálat, de folyamatosan mérjük, mire van valójában igény. Ebből kiderült, hogy azt szeretik az emberek, hogyha egy élvezhető zenei háttér mellett beszélgetni tudnak, miközben jó minőségű borokat, pezsgőket kóstolgatnak, és kiváló ételeket fogyasztanak. Eközben pedig szellős, nyugodt körülmények között tölthetik el az időt, nem túlzsúfolt környezetben. Ezért nem a legharsányabb zenekarokat hozzuk, nem a Szigettel akarunk konkurálni, például a jazz igen magas színvonalon képviselteti magát a fesztiválon. De természetesen lesznek popzenekarok is, kiállítások, pinceséták, borkóstolók, illetve hagyományos programok, például borlovagrendi-avatások. De lesz itt rezesbanda és operettműsor is. Ráadásul több borász és vásározó árus települ ki az újabb helyszínre, a Duna-part, a Piactér, Városház tér, Szent István tér és a Savoyai tér környezetébe. Jól működik az is, hogy ez egy gyerekbarát fesztivál, rengeteg gyerekprogrammal, ahol a családok együtt tudnak szórakozni. Azt szeretnénk, hogy a fesztiválunk családi program lenne, ami nem a lerészegedésről szól, hanem arról, hogy legyünk lazák, érezzük jól magunkat, jöjjünk el minél többen, szórakozzunk, de figyeljünk egymásra és beszélgessünk is!
(Haraszti Gyula – Városházi Híradó)
